H-3519 Miskolc-Tapolca, Csabai u.2. / Pf.: 57.
Tel:+36 (46) 432-345 | Fax: +36 (46) 561-266   |   Email: fortuna@fortuna-hotel.hu
 
magyar german english
      LÁTNIVALÓK

DIÓSGYŐRI VÁR



 
A terület az sidk óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az skkorban készült keszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz- és vaskori település nyomaira. A 9–10. századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek el. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül.

1200 táján Anonymus említi elször Diósgyr nevét, igaz, még Gyr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétl a Sajó folyóig terjed földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Gyrnek hívnak.” A vár helyén elször a 12. században állhatott erdítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult – egyesek szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott.

A jelenleg álló várat valószínleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelen ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszög küls várral. Északnak nyíló bejáratához kpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a késbbi pálos kolostor helyén állhatott.

A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319–25 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következ nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-tl királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez idtl várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is:
Dédes,
Cserép,
Regéc is.

A diósgyri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezddött. az 1360-as évektl mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentségre, mint a Magyarországról Lengyelországba vezet út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegn volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyrt, átépíttette, korszersítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyrk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetej torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter terület lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezés ketts tornyokkal ersített, szabálytalan alaprajzú küls körítfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg viz források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építmestere Ambrus mester.

1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyri uradalomhoz csatolták. 1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az els olyan, európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát). 1381. november 26-án a diósgyri várban írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyri vár északkeleti tornyában.

A magyar–lengyel perszonálunió megszntével Diósgyr vesztett jelentségébl, ettl kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban:
Lokietek Erzsébet
Kotromani Erzsébet
Mária királyn
Cillei Borbála
Luxemburgi Erzsébet
Podjebrád Katalin
Aragóniai Beatrix
Jagelló Anna
Habsburg Mária

Az utolsó királyné, aki itt élt II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megersítették.

1526 után várnagya Pemflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcs mellé ötszög olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az halála után a király visszaváltotta. 1564-tl zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély rsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környez falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot.

1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezkeresztes mellett legyzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedveztlen fekvésén nem tudtak javítani, de küls védmvekkel megpróbálták ersíteni:
az legvédtelenebb északi oldalon a küls vár ketts tornyát ágyúállássá alakították,
az északkeleti toronyhoz nagy alapterület rondellát csatoltak,
az északkeleti toronyhoz sokszög bástyát építettek,
a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek.

A 17. század elején az országgylés egy sor határozatban rendelte el bvítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az rség fizetése akadozott, a falak omladoztak – az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet.

1703-ban három oldala már ersen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbehozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem tördtek. 1756-ban a diósgyri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekbl végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kbányának használta. A vármegye 1784-ben engedély kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták.

Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január 1-jével Diósgyrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyrbl és a környez településekbl kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyrt és Miskolcot elször a köztük felépül gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyr határát.




magyar german english
Copyright © fortuna-hotel.hu 2009 - 2018 | web: KataPorta
  Magyar Honlap Linkek Keresőoptimalizls KataPorta