A turizmus zamata
Csodaszép tájakon jártam. Országonként más és más inger, változó hangulat, évezredeket meghatározó királyok, császárok és háborúk által rajzolt történelem kísérte az utakat. Sajátos kultúrák, hagyományok, építészeti remekművek, más népek, más szokások és speciális ízek fűszerezték ezt a hivatást.
Bizton állítom, hogy minden országnak más az illata. Furcsa módon a szaglásom egy idő után érzékelni tudta a lokális különbségeket. Ha bekötnék a szemem, lehet, hogy képes lennék kiszagolni egy tájegységet, mint egy borszakértő vagy egy parfümkészítő, akik azonosítani tudják az ízek és illatok komponenseit.
Valójában az íz és az illat ősidők óta a kommunikáció kifinomult és hatékony formája. Olyan nyelv ez, amely érzéseket vált ki, élményeket és emlékeket idéz fel. Egy-egy illat vagy íz pillanatok alatt visszarepít egy helyszínre, egy utcára, egy napszakba vagy akár egy teljes élethelyzetbe.
Utazás közben megtapasztaltam, hogy a turizmus nemcsak látnivalók sorozata, hanem hangulatok, benyomások és apró részletek összessége. Egy város reggeli fényei, egy piac zaja, egy kávé illata, egy templom hűvös csendje. Ezek azok az élmények, amelyek nem feltétlenül szerepelnek az útikönyvekben, mégis maradandó nyomot hagynak.
A történelem kézzel foghatóvá válik a műemlékek falai között, miközben a jelen lüktetése ott van az utcákon, a kávézók teraszain, az emberek gesztusaiban. Más népek, más szokások, más ritmus, mégis mindenhol ugyanaz az emberi kíváncsiság és nyitottság.
Számomra a turizmus zamata ebből áll össze. Ízekből, illatokból, történetekből és találkozásokból. Ezek formálták a gondolkodásomat, a vendégekhez való hozzáállásomat, és azt is, ahogyan ma a vendéglátásra tekintek.
Hiszünk abban, hogy az utazás igazi értéke nemcsak a látnivalókban, hanem az érzésekben és emlékekben rejlik.
Mi ezt a szemléletet visszük tovább a mindennapi vendéglátásban is.