Hogyan lettem szállodás
Az élet ezer esélyt kínál, de mi úgy éreztük, hogy ezt az egyet nem szabad elengedni.
Volt bennünk lendület, akarat és hit. Nem számított sem idő, sem energia, mindent kibírtunk, mert vitt a cél.
Így született meg Miskolctapolcán a Fortuna Hotel.
Kezdetben önmagunknak bizonyítottunk. Ezért választottuk a Fortuna nevet, mert már az is szerencse lett volna, ha végig tudjuk csinálni. Szomszédunkban magasodott az akkor még működő, emblematikus, 14 emeletes Juno Hotel. Végül is az is egy istenről kapta a nevét, így mi is bíztunk Fortuna istenasszonyban, hogy nem hagy minket cserben.
Friss vállalkozóként, reményekkel telve nem volt idő sokat gondolkodni.
Csinálni kellett.
Vakoltunk, festettünk, tapétáztunk, parkettáztunk. Ástunk, vizet és villanyt szereltünk. A férjem, aki kiváló műszaki érzékkel megáldott mérnök ember, irányította a munkát. Az örökölt régi bútorokat felújítottuk, mert a kezdetkor csak ennyire tellett.
Minden erőnkkel azon voltunk, hogy az elképzelésekből valóság legyen.
Életre kelt vázlatok
A férjem gyerekkori barátja, a Miskolcról elszármazott Kossuth-díjas építész időnként meglátogatott bennünket. Őszinte, igaz magyar ember, akinek a munkái emberléptékűek és időtállók.
Nem tervezett nekünk, mert az számunkra megfizethetetlen lett volna. Viszont ötleteivel segített, időnként le is skiccelte azokat. Kért pár A4-es lapot, vagy ha az nem volt kéznél, szalvétára rajzolt, miközben én szalonnás-hagymás-kolbászos rántottát készítettem neki.
Magyarázott, mutatott, javasolt.
Mi pedig sok mindent úgy csináltunk, ahogy ő mondta.
Kálvária a Fortuna szobor körül
Szicíliában nyaraltunk, amikor egy utcai árusnál megakadt a szemünk egy közel egy méter magas Fortuna istenasszonyt ábrázoló szobron. Nem volt különösebben művészi, és nem is volt giccses. Nekünk pont belefért.
Egymásra néztünk, visszafordultunk, megalkudtunk.
És innen indult a kálvária.
A szobor nagy volt és nehéz, bőröndbe nem fért. Betekertük papírba, törülközőbe, nejlonba, majd egy fekete szemeteszsákba. A férjem az ölében vitte végig a reptéren. Úgy nézett ki, mint egy terrorista, aki valamit rejteget.
Minden ellenőrzési ponton megállítottak minket. Átvilágítás, motozás, kérdések. Ráadásul a gép Korzika szigetén leszállt tankolni, ahol mindez újra kezdődött. Életünk egyik legkényelmetlenebb utazása volt.
De nem bántuk meg.
A szobor ma is velünk van. A szálloda lépcsőházában kapott helyet, és onnan figyeli a mindennapokat.
A Fortuna Hotel nem egyik napról a másikra született.
Döntésekből, munkából, hitből és kitartásból épült fel.