Otthon a nagyvilágban
Az állandóan úton lévő életformához hozzátartozik, hogy sokféle emberrel találkozik az ember. Csupa nagyszerű emberrel volt dolgom, és bár hihetetlennek tűnhet, nem volt semmilyen megoldhatatlan gondom.
Ismert európai turistahelyeken annyiszor fordultam meg, hogy a múzeumi teremőrök, pénztárosok, szállodások, recepciósok, vendéglősök és a különféle portékát kínáló árusok minduntalan szívélyesen üdvözöltek, amikor visszatérő bumerángként feltűntem.
Rómában az utcai jövendőmondók, Barcelonában még a koldusok is integettek felém, ha megláttak. Sok határon túl élő magyarral találkoztam, akik a magyar szót meghallva szólítottak meg. Volt, aki megtalálta a számítását külföldön, és volt, aki csak próbálkozott vele.
Utóbbiak gyakran kértek apró szívességeket. Vittem nekik magyar újságokat, kolbászt, apró finomságokat, mert vágytak az otthoni ízekre. Ezek az apró gesztusok sokszor többet jelentettek bárminél.
Ez az élet non-stop munka volt, egy folyamatosan változó, színes, izgő-mozgó kavalkád. Mégis hálás voltam a sorsnak.
Otthon éreztem magam a nagyvilágban.
Időnként persze akadtak megoldásra váró helyzetek. Utasok kéz- vagy lábtörése, szívinfarktus, vakbélműtét, sőt bénulás is előfordult. Több városban töltöttem éjszakát a rendőrségen, mert feltörték a buszt, vagy kiraboltak egy utast.
Előfordult, hogy sztrájkolók közé keveredtünk, vagy autópályákat zártak le. Rómában békés lázadók közé álltunk be, csak hogy haladni tudjunk egyik programhelyszínről a másikra. Firenzében viszont féltem, amikor dühös, pajzsos rendőrök szaladgáltak az utcákon.
Mindezek ellenére mindig végig tudtam vinni a programot. Az utasok arra fizettek be, hogy az út megvalósuljon, és számomra ez kutya kötelesség volt. Soha nem maradtam egyedül a megoldásban. Mindig akadt segítőkész ember, aki mellém állt.
Rengeteg történet kapcsolódik ezekhez az évekhez. Megtanultam, hogy nincs lehetetlen, csak helyzetek, amelyek megoldást kívánnak. És azt is, hogy az emberek alapvetően jók, ha figyelmet és tiszteletet kapnak.
Számunkra a vendéglátás ma is erről szól.
Figyelemről, rugalmasságról és arról, hogy minden helyzetben megoldást keressünk, ne kifogást.