Régi szerelem Miskolctapolca
Telt az idő, róttam az utakat, és bár sosem volt unalmas, egyszer csak megjelent egy gondolat.
Meddig tart így ez az édes álom?
Szöget ütött a fejembe, meddig lehet így kóborolni egyik országból a másikba. Talán valahol gyökeret kellene ereszteni. A munkakapcsolatok révén számos országban alakultak ki barátságok, néhol munkaajánlatok is érkeztek, Portugáliában még letelepedési lehetőség is adódott.
A „valahol gyökeret ereszteni” gondolat lassacskán furakodóvá vált. Egy dolgot azonban világosan láttam. Ha körülöttem bármi változik is, a turizmus valamilyen formában marad. Nem engedhetem el, mert megszerettük egymást.
És ekkor újra felbukkant egy régi szerelem.
Miskolctapolca.
Igaz a mondás, hogy a legjobb dolgok sokszor a közelünkben vannak. Innen indultam, és ide tértem vissza. Sok százezer kilométer után jöttem rá, hogy Miskolctapolca egy igazi ékszerdoboz Észak-Magyarországon. Annyi, de annyi kincs van itt.
A kínálkozó alkalom pedig nem volt más, mint hogy Miskolctapolca központi részén eladóvá vált egy üdülőingatlan, amivel régóta szimpatizáltunk. Az utolsó filléreket is összerakva megvásároltuk az épületet.
Az 1930-as években épült, eredetileg is üdülőként funkcionált, és évtizedeken keresztül így szolgálta a vendégeket. Mindenhez közel, jól megközelíthetően, az üdülőhely szívében találtuk magunkat.
A lehetőség egyértelmű volt.
Szállodát nyitunk.