Az első vendég, a nagy Ő
Az első vendéget Józsinak hívták. Üzletkötő volt.
Megilletődve fogadtuk, amikor belépett és szállást keresett.
Ő volt az első. A nagy Ő.
Tenyerünkön hordoztuk. Mindenre figyeltünk. Vagy legalábbis azt hittük.
A szoba rendben volt, de egy apróságról teljesen megfeledkeztünk. Nem készítettünk be piperecikkeket.
Amikor Józsi szappant kért, belénk hasított a hiány érzete. Szégyenkeztünk. Azonban az lebegett előttünk, hogy semmire sem mondunk nemet.
Lányos zavaromban ide-oda kaptam, míg az egyik fiókból előkerült egy háztartási méretű szappan. A szállodai szappanhoz képest körülbelül hatszor akkora volt, de illatos és szépen becsomagolt.
Józsi csak ennyit mondott:
„Kisebb nincs? Nekem az is elég lenne.”
Ekkor véstem fejbe egy életre, hogy az apróságok igenis számítanak.
Józsi minden esetre évekig visszajárt hozzánk, amíg a cégük meg nem szűnt. Szinte barátok lettünk.
Egy alkalommal nyáron akkora volt a forgalom, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni. Józsi bejelentés nélkül érkezett, és nem tudtunk neki szobát adni. Ő azonban nem ment máshová.
Az akkori társalgóban összetolta az asztalokat, megágyazott magának, és ott töltötte az éjszakát.
Ma már ezt elképzelni sem lehetne.
De akkor természetes volt.
És felejthetetlen.
Az első vendég mindig különleges.
De vannak olyan vendégek, akik nem csak megszállnak valahol, hanem részévé válnak a történetnek.
Nálunk a vendéglátás erről szól.