Sportolók az asztalnál
Sportolók étkezése tudományos alapokon
A sportolók étkezési szokásai is változnak.
Jómagam kalóriapénzes versenyző voltam. A mi időnkben csak egy szempont volt, verseny előtt 2 órán belül nem ettünk. Az ételválasztékban nem volt tiltás. A szempont az volt, hogy jól lakjunk.
Húsleves, főételként többnyire rántott húst vagy az akkor divatos natúr szeletet kaptuk.
Kezdetben a sportoló szállóvendégeknek jó kiadósakat főztünk, jót akartunk, mondván legyen erejük. De jöttek az ilyen-olyan tiltások, mit és hogyan ehetnek.
Általában dietetikusok vagy edzők határozzák meg manapság a menüt tudományos szempontokat figyelembe véve. A félreértések elkerülése végett szeretjük, ha ezt előre megkapjuk, így nincs meglepetés se nekik, se nekünk.
Általánossá vált olasz módra a tésztaevés, szinte minden nap, de sok esetben minden étkezés alkalmával. Csirkemell roston szintén az alapok közé tartozik, ritkábban bundázottan is jó.
Felnőtteknél saláta tömegek. Ez a gyerekeknél is szempont lenne, csak ők nem igazán szeretik.
Vannak edzők, akik végignézik a kitett ételeket, és azt is, ki mit szed és milyen mennyiségben. A főételhez a savanyúság teljesen letűnő, ezt csak a kísérőknél és az edzőknél maradt meg. A savanyú szerepét nagyrészt a ketchup és a majonéz vette át.
Köretként még a hasábburgonya, sült krumpli is bizonyos sportolói körökben tiltott listán van. Olasz sportolók például ezt úgy cselezték ki az edzői szigort, hogy egymást takarták a szedésnél, így akik belül voltak, tudtak csipegetni hasábburgonyát a chafingből.
Nassolni viszont szabad.
A zöld színű leves
A szakértői tervezésbe is lehet melléfogás. Egy dietetikus zöldborsókrémlevest rendelt serdülő korú csapatnak, míg egy másik alkalommal póréhagymakrémlevest.
Nem volt népszerű a zöld színű leves, nem jött be akkor a sportoló fiataloknak.
Később egy céges rendezvényen a zöld levesnek nagy sikere lett.
Valahogy úgy éreztük, hogy a dietetikus receptjén javítani kellene. Kísérleteztünk a zöld színű levessel. Az ízt mentával fokoztuk, és a levest bacon chipsszel tálaltuk a céges összejövetel alkalmával.
Pazar volt, újszerű, a színe designos, az íze extra.
Vacsora után sokáig beszélgetett, iszogatott a társaság. Rég elfeledtük a levest, minden ételt már elpakoltunk, mikor valaki megkérdezte: „Maradt esetleg egy csöppnyi leves?”
Így lett a zöld levesből éjszakai kedvenc.
A sertésoldalas sikere
Japán sportolóknál az étkezések előtt mérlegelés van. Egy hétig tartó, büfé jellegű teljes ellátásnál gondolkodni kellett az ételsor összeállításán.
Ki hinné, hogy a szigetország lakói nem eszik meg a halat, se a tengerit, se az édesvizit.
Egyik alkalommal próba szerencse sertésoldalast sütöttünk le nekik.